Mi is a mediáció?
Mielőtt részletezném, hogy mi is a mediáció, fontos megjegyezni, hogy nem összetévesztendő a meditációval, habár talán van egy közös pont, mégpedig a fókusz megtartása (koncentrálás), mely hozzásegítheti az egyént egyfajta egyensúlyi állapot megtalálásához.
A mediáció közvetítést jelent, a legegyszerűbben egy alternatív, egyeztető, vitarendező eljárásként határozható meg.
A mediáció lényege minden esetben az, hogy az egymással konfliktusban álló feleket egy semleges, pártatlan, független harmadik személy (a mediátor) építő és előremutató párbeszéd újraindításával hozzásegítse a vita egyezséggel történő lezárásához.
Miért válassza a mediációt?
Azért mert:
A mediációban való részvétel az önkéntességen alapul, mely során a magánautonómia (a felek döntési joga) mindvégig tiszteletben van tartva.
A mediátor semlegesen és pártatlanul működik közre. Semleges, hiszen nem alkot véleményt, saját érzelmeit, értékítéleteit nem viszi be a folyamatba. Pártatlan, hiszen egyik fél oldalán sem köteleződik el.
A kompetencia, mint a mediáció további lényegi összetevője a folyamat összes résztvevője oldaláról felmerülő tényező; egyrészt a mediátornak a legjobb tudása szerint a saját kompetencia határán belül kell közreműködnie a folyamatban, másrészt a mediáció alapvetése, hogy ki más lehetne a legkompetensebb az ügyben, mint maguk a vitában érintett felek. A mediációs eljárás egyik - nem is burkolt - célja a felek "képessé tevése" saját ügyük megoldására.
A mediátor a feleket úgy hallgatja meg, hogy biztosítja számukra az egyenrangú helyzetet, azt, hogy minden fél egyenlő bánásmódban részesüljön.
A személyes együttes jelenlét a mediáció megindításának feltétele, de fontos a későbbiekben is a hatékony dialógus fenntartásához. Esetenként sor kerülhet külön-külön megbeszélésre is: például egyéni előkészítő beszélgetésre vagy az eljárás során ún. caucus (különtárgyalás) ülés tartására.
A bizalom szintén nagyon fontos eleme a mediációnak, hiszen ahhoz, hogy konstruktív megoldás születhessen, fontos az érzelmek mögött meghúzódó valós szükségletek feltárása, ami bizalom nélkül aligha lehetséges.
A titoktartási kötelezettség - ami az eljárásban részt vevő minden egyes félre vonatkozik, és a mediátornak ezen kötelezettsége a közvetítői tevékenység megszűnése után is fennáll - garanciája a diszkrét légkör megteremtésének.
A jövőre irányultság azt jelenti, hogy a fókusz alapvetően nem a múlt sérelmeinek feltárásán van, hanem a kialakult helyzet megoldásán; a résztvevők az együttgondolkodásuk során közös döntéshozatalra szánják magukat, amit ők maguk hagynak jóvá.